Elle magazin

Sziasztok!

Elhoztam nektek egy interjút, amit az Elle magazin készített Julival. 
Az újságban 6 oldalas az interjú, de én most csak egy részét tudom megmutatni nektek. 
Aki érdekel az interjú többi része, az megtalálja az Elle magazinban!
Vegyétek! :D
 

Május 12-én az alábbi hírt tetted közzé a Facebookon: “Mától egy időre szabadságra megyek, így egy darabig sem koncertekre, sem riportokra nem vállalkozom. Szeretnék sokat pihenni, feltöltődni az elmúlt hónapok, évek hajtása után. Köszönöm a megértéseteket és remélem, hamar megint énekelhetek nektek!” Az Eurovíziós szereplés után talán mindenkit váratlanul ért a hirtelen jött bejelentés, és az, hogy azóta sem hallani felőled, rólad, téged. Hová tűntél?

Érezhetően megnőtt a közönségünk az Eurovízió után, és valóban mindenki azt várta, beleértve minket, a zenekart is, hogy meglódul a szekér és rengeteg munkánk lesz. A hallgatás egyik oka, hogy nagyon szeretnénk végre nagylemezt készíteni Zoohackerrel, és a közönségünk is nagyon várja már a teljes albumot a tavaly megjelent és nagyon sikeressé vált kislemez után. Erre azonban mostanában nem sok időnk jutott. Másrészt vannak dolgok, amelyek megállítják az embert, és velem pont egy ilyen dolog történt. Kaptam egy súlyos betegséget, amit minden szempontból jelzésnek tekintek, és ami miatt a zenekarral közösen úgy döntöttünk, hogy szünetet tartunk. Én most minden erőmmel a gyógyulásra koncentrálok, és feldolgozom azt a rengeteg sok üzenetet, amit ez a betegség hordoz. Minden koncertet lemondtunk, nem vállalunk el semmit. Természetesen a bennem felgyülemlő kreatív energiát örömmel fektetem a készülő lemezbe, de most az a legfontosabb, hogy a prioritásokat átrendezzem. Az utóbbi időben rengeteget dolgoztam, hihetetlen erősen ívelt felfelé a karrierem. Ugyanakkor a magánéletemre, a pihenésre, töltődésre és a barátokra, a szerelemre nem jutott elég időm, holott ezek nagyon fontosak a számomra. Engem ez a betegség arra tanít, hogy magamba nézzek, hogy a saját társaságomban legyek, és rengeteg erőt merítek abból, hogy saját döntéseket hozok, hogy képes vagyok a kezembe venni a sorsomat. Engem is sok aprócseprő hétköznapi dolog lefoglal, mint mindenki mást, nem csupán a betegségről szól az életem, de most a belső hangokra figyelek. Egyre jobban kezdem megszeretni, megérteni magam, én ebben látom a gyógyulásomat is, a jövőmet is.

Nyilván nem egy influenzával nézel szembe, hanem valami sokkal súlyosabbal. Rögtön ilyen pozitívan tudtál hozzáállni a betegségedhez, vagy keresztülmentél a feldolgozás minden állomásán?

Amikor kiderült a betegség, a rövidtávú terveimtől és vágyaimtól való búcsúzás nagyon megviselt. Rettentően megijedtem, sokkoló volt és fájdalmas. Több veszteség is ért akkoriban, nem értettem, hogy miért pont velem történik mindez, miért pont most. Attól kezdve azonban, hogy kirajzolódott, hogy kik a segítőim, kezdtem megnyugodni. Én ezt a betegséget feladatnak tekintem. Hálás vagyok, hogy nem virágcserép esett a fejemre vagy elgázolt egy autó, hanem visszafordítható folyamatról beszélünk. A betegség rengeteg negatív dologra hívta fel a figyelmemet, amelyeket most, hogy kellő távolságba kerültem tőlük, teljesen tisztán látok. Azelőtt annyira belefeledkeztem a munkába, a megfelelésbe, az elvárásokba, hogy hiába imádom a szakmámat, egyszerűen egészségtelen volt, amennyit beletettem. Ez most feketén-fehéren kiderült számomra.

Mit gondolsz, hogyan alakult volna a nyarad, ha nem jön ez a betegség?

Valószínűleg szanaszét dolgoztam volna magam, én arra számítottam, hogy az egész nyarat végigfesztiválozzuk. Hihetetlen mennyiségű és minőségű felkérést kaptunk, biztos vagyok benne, hogy nagyon minimális pihenés fért volna bele és alig tudtunk volna időt, energiát keríteni a kreativitásra, alkotásra. Olyan spirálba kerültünk volna bele, amelyre nem biztos, hogy felkészült a zenekar, én pedig szemmel láthatóan biztosan nem. Most már szerencsének gondolom, hogy amit magunktól nem tudtunk meglépni, azt ugyan elég erőteljesen, de az élet elintézte nekünk.

Fábián Juli további terveiről, kedvenc zenéiről, készülő nagylemezéről, arról, hogy miért mindig férfiakkal dolgozik, és még sok minden másról az Elle magazin szeptemberi számában olvashattok.