Interjú Julival

A szusszantásnyi szünetet követő, tavaszi-nyári fesztiválokon való sikeres szereplések után Fábián Juli & Zoohacker szeptember 28-án, az Orfeumban ünneplik visszatérésüket a klubvilágba.

A teljes érzelmi spektrumot lefedő, táncolható, pozitív, életigenlő dalaik hipersebességgel törtek magunknak utat a magyar könnyűzene szövevényes rengetegében. Kisebb szünet után a zenei páros az fesztiválidőszakra lépett újra a nyilvánosság elé friss anyaggal. Szeptember végén pedig a klubéletbe való visszatérésüket az egyetlen pesti mulatóba időzítik, ezáltal intimebb hangulatban szórakoztatva népes rajongótáborukat. 



A karcos, fekete hangú, libabőr-generátor és egyben tündéri énekesnővel való interjúra úgy vártunk már, mint egy napok óta a sivatagban haladó karaván az oázisra. Ám a várakozás megérte, hiszen egy érettebb, bölcsebb és letisztultabb Fábián Juliból árad felénk a mérhetetlen alázat és szeretet.

– A hangod mellett az életigenlésed is elképesztő. Honnan, miből meríted az erőt?
– Az erőt magamból, a környezetemből, azokból merítem, akiket szeretek, és amiket szeretek csinálni: a zenéből, a csendből, az önvizsgálatból, az elmélkedésből, a főzésből, a sétákból, az olvasásból, az utazásból és még sok-sok mindenből – és persze a zenélésből.

– Az elmúlt évben vettél egy szusszanásnyi szünetet, majd megújult lendülettel, friss gondolatokkal és energiákkal vetetted magadat a tavaszi-nyári fesztiválok habjai közé. A szakma és a hallgatóságod egyaránt tárt karokkal, hiányérzetét nyíltan kifejezve várt. Hogyan éled meg a közönség ilyen mértékű szeretetének megnyilvánulását?
– Nagyon jól. [Mosolyog.] Reméltem, hogy nem felejtenek el ennyi idő alatt; kicsit szorongtam is ettől. Hihetetlen érzés volt úgy visszatérni, hogy szinte még jobb lehetőségekhez jutottunk ezen a nyáron, és olyan mennyiségű és minőségű figyelemben, felkérésben, szeretetben van részünk, amiért érdemes volt és lesz is dolgozni.

– Folyamatosan fejlődsz, tágítod a határaidat, kóstolgatod az új ízeket. Milyen késztetés és vágyak hajtanak?
– Az alkotás vágya a legerősebb bennem, emellett az önkifejezés, az újítás, saját magam különböző stílusokban, helyzetekben való kipróbálása és megismerése szintén nagyon izgalmas folyamat. Úgy szeretnék boldog lenni, hogy másokat is boldoggá teszek a zenénkkel és az üzeneteinkkel.

– Zoohackerrel szakmai álompárost alkottok. Mennyire kimeríthetetlen az a kincsekben gazdag varázserszény, amelyből a tőletek megszokott, minőségi és ütős dalokat húzzátok elő?
– Úgy gondolom, Zoohackernek és nekem is több évre elegendő ötletünk, gondolatunk, tervünk van még a tarsolyban. Ezt a kreativitást és zenei tehetséget felülről kaptuk, kutya kötelességünk élni vele, és tulajdonképp ennek semmi akadályát nem is látom. Mindkettőnknek szakmai életében megvannak azok a dolgok, amelyekben fejlődni szeretnénk, és ezeken folyamatosan dolgozunk is.

– Számodra mi a boldogság mértékegysége?
– Ez nem egy mérhető, összehasonlítható valami. Nem hiszek a megszámlálhatóságában. A boldogságot kizárólag érzékelni lehet. Szerintem, ha csendben maradsz és befelé figyelsz, pontosan érzed, mik foglalkoztatnak, miket becsülsz vagy hiányolsz az életedben, és mindettől miként érzed magad. Általában nem tudom, mennyire vagyok boldog tegnaphoz képest, inkább azt nézem, mitől lehetnék még boldogabb, miközben hálát adok mindazért, amit szeretek az életemben.

– Az Orfeumot választottátok egyetlen őszi klubkoncertetek helyszínéül. Mitől különleges a hely?
– Az Orfeum talán Budapest legkuckósabb klubja, egy igazi, klasszikus pesti mulató atmoszférájával. Mindig nagyon jó hangulatú koncerteket adtunk remek közönségnek, és már nagyon vártuk, hogy újra ott zenélhessünk.

– Ha egy mesebeli varázspálca egyetlen suhintására teljesülne egy kívánságod, mi lenne az?
– …hogy mindig egészséges és boldog legyek, illetve mindenki, akit szeretek.