"Nem tudtam, várnak-e vissza" - interjú

A nyári fesztiválszezon lüktetésébe egy év teljes hallgatás után vetette bele magát Fábián Juli. A túlhajszolt évek után stoptáblaként jelezte egy komoly betegség, hogy le kell állnia. A tünetekre továbbra is figyelnie kell, de túl van a nehezén, és a visszatérés első intenzív etapján. Jelenleg Zoohackerrel készülnek az első nagylemezükre. 

Fábián Juli és Zoohacker épp akkor tűnt el egy teljes évre, amikor a 2012-es eurovíziós előválogatónak hála a legfelkapottabbak voltak. A szereplést a Dalban  leginkább marketinglehetőségként fogták fel, és ismerve a verseny ízlésvilágát, nem számítottak rá, hogy a döntőig jutnak.

A Like a Child így is beütött, az énekesnő szerint azonban a zsűri akkor még nem vállalta azt a másságukból fakadó rizikót (2012-ben a Compact Disco képviselte Magyarországot Bakuban), amit egy évvel később ByeAlex esetében már megtettek.

"Az, hogy idén ő jutott ki, és nem mondjuk egy tehetségkutatós énekes, jó kis fricska volt az országnak. Mi ugyanakkor anno egyáltalán nem bántuk, hogy nem kerültünk ki, mert ez az irtózatosan felfokozott tempó és figyelem nem hiányzott az életünkből."

Az azonban, hogy Fábián Juli egy évre eltűnt a közönsége elől, szoros összefüggésben állt akkori pörgős és hajszolt életvitelével – végül pedig egy komoly betegség figyelmeztette, hogy le kell állnia. A konkrét problémáról júniusi visszatérése óta sem beszél – magánügynek tartja – azt viszont elárulta, hogyan küzdött meg vele.

"Évek óta a zene, a siker és az ismertség sodrásában éltem, ami akkor majdnem tarthatatlanul sűrű és intenzív volt. Ehhez fel kellett nőnöm, mert nem maradt időm sem magamra, sem azokra, akiket szeretek."
Ezen a ponton derült fény a betegségére is, amire teljes elvonulással válaszolt. Amikor arról kérdeztük, miért nem választotta azt az ismert emberek által gyakran bejárt utat, hogy nyíltan beszél a problémájáról, és figyelmeztet az azzal járó nehézségekre, azt mondta: "mindenekelőtt meg kellett gyógyulnom és megtalálnom a saját utam ebben is, emellett szükségem volt a csendre és az intenzív odafigyelésre az egészségemre. Ha egyszer úgy döntök, hogy beszélek erről a nyilvánosság előtt, és bármiben is segítek, vagy példát mutatok az embereknek, az csak akkor lesz hiteles, ha már én is végleg túl vagyok rajta."
A betegség, mint minden olyan élethelyzet, amit nem mi irányítunk, félelmetes volt az énekesnő számára, de azt mondja: túl van a nehezén, viszont később is mindig oda kell figyelnie a tünetekre és a jelekre.

"Nem tudtam, várnak-e vissza"
Egy év után a visszatérés is hordozott magában némi szorongást és félelmet. "Izgalmas és egyben kicsit furcsa volt arra gondolni, hogy azok a dolgok, amiket letettem egy évvel ezelőtt a munkával – beleértve a stresszt és az összes pozitív visszajelzést – visszatérnek az életembe."

"Nem tudtam, várnak-e vissza, hogy elfelejtettek-e. Tartottam is tőle, és vágytam is rá, hogy elborítsanak az e-mailek és az sms-ek. Úgy képzeltem el, hogy ha kijövünk az új dallal (Fresh and Fool), az lehengerlő, hatalmas siker lesz, de végül egyáltalán nem olyan formában kaptam a megerősítéseket, mint amilyenekben reméltem. Rá kellett jönnöm, hogy ez egy lassú folyamat, és valójában nem is lett volna jó, ha rám szakad az ég, vagy mindenki velem foglalkozik. Így is rengetegen gondoltak rám és hívtak, kerestek az elvonulásom alatt és a visszatérésem után is."

Azóta a csapat úgy érzi, minőségi váltás történt a működésükben: többször mondanak nemet, tudatosabban válogatnak a felkérések között, így pedig nem forgácsolódnak szét.
A nagylemez reményeik szerint még ebben az évben, de legkésőbb tavasszal megjelenik. Ahogy Fábián Juli fogalmaz: "azzal az igénnyel, amivel mi hozzányúlunk, nem lehet ripsz-ropsz számokat csinálni, és nem is mindig jön az ihlet. Nem beszélve arról, hogy a nyarat végig koncerteztük, egy lemezhez viszont elmélyülés kell és nyugalom".

Sokat nem árul el a készülő számokról, csak annyit, hogy az egyéves fizikai-szellemi-spirituális elmélyülés ellenére sem akar bölcselkedni, vagy valami "iszonyatosan filozofikusat" írni. Abban viszont most is biztos, hogy a zene és a szövegírás számára a legtöbb örömöt és sikert nyújtó művészeti ág.

"Engem zenére teremtett a sors, és katartikus örömet okoz, hogy minden képességemet fel tudom használni benne: a hangomat, a színészi adottságomat, az alkatomat, a kreativitásomat, az intelligenciámat, vagy éppen a másokkal való együttműködés képességét. Akkor sem csinálnék mást, ha minden nap száz ember tüntetne az ablakom alatt, hogy azonnal hagyjam abba, és egy hangot se ejtsek ki többet."

40 fok, por, méltatlan körülmények
A pálya szépségei mellett persze a piszkos nehézségeket sem tagadja le. Amíg a koncerteken kifelé minden csillog, a backstage-ben adódnak kellemetlenségek. "Nem élvezem a nyűglődést, amikor egy poros fesztiválon nincs hova bújni, és méltatlan körülmények között vagyunk. Nincs víz 40 fokban, nincs öltöző, egy toi toi-ban kell átöltözni és sminkelni. Az sem könnyű, hogy akkor is ki kell tárulkozni, amikor nem hogy 'meztelenre vetkőzni', de emberek közelébe sincs kedved menni".

"Én, aki a szabadságot választottam, és a saját felelősségemre hozok szakmai döntéseket, néha belebukom egy-egy feladatba. Nem sikerülhet minden. Néha pénzt veszítesz, néha meg ciki az egész. De nem is kell hibátlannak lenni, mert az emberek nem arra vágynak, hogy tökéletes, nem létező személyiségeket lássanak, helyette sokkal inkább azonosulnak az esendőséggel."

"Nem volt mintám"
Fábián Juli pályája azért szokatlan, mert bár a szülei a nővéreivel együtt nagyon muzikálisak, imádják a zenét, hegedültek, kórusba jártak és gyűjtötték a jobbnál jobb bakeliteket, főállásban közgazdászként dolgoztak a pénzügyi, a céges és a közszférában, így az énekesnő – kreativitása és a művészetek iránt érzett vonzalom ellenére – nem tudta, hogyan válhat valakiből művész.

"Imádtam rajzolni, festeni, énekeltem, zongoráztam, kézműveskedtem, színjátszó körbe és irodalmi önképző körbe jártam, de mivel a felmenőim között nem volt művész, alapvetőnek tartotta az egész család, hogy polgári diplomát kell szerezni. Eszembe jutott a művészi pálya, de nem tudtam, hogyan fogjak hozzá, és igazság szerint sok nagyon is reális tárgyhoz, területhez volt jó érzékem, mint például a nyelvek vagy a közgazdaságtan."

"Nem volt kedvem bohóckodni"
Így kötött ki a Külkereskedelmi Főiskola nemzetközi kommunikáció szakán, ami mellett – akkor még kicsit komolytalanul – elkezdett énekelni tanulni. Amikor már a Zeneakadémia Jazz Tanszékén tanult, a család és a barátok unszolására elment egy megasztáros meghallgatásra is, de akkor úgy érezte, nincs kedve kameráknak bohóckodni, inkább végre a zenével szeretne foglalkozni.

"Nem ebben láttam az utam, azt pedig, hogy nem tennék meg bármit a bejutásért show-ba, a műsor készítői is érzékelték, nem beszélve arról, hogy akkor még egy sokkal zártabb személyiség voltam. Nem volt kedvem bohóckodni, óriási drámákat megélni három percben, és azt sem láthatták rajtam, hogy akármire képes lennék a továbbjutásért. Ennél lassabban olvadó ember vagyok, és még a tojáshéj is ott volt a fenekemen."

Mégsem illúzió?
Fábián Julit a külkeres-megasztáros kitérő után várta az igazi beteljesülés. Elsőre, és első helyen vették fel a Zeneakadémia jazz tanszakára, ahova évente csak két-három ember kerül be, jellemzően sokadszori próbálkozás után.

"Az, hogy oda valakit elsőre felvesznek, illúzió, engem viszont Berki Tamás (zenész, zeneszerző, egyetemi tanár, aki 1997 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessz tanszakán tanít) azzal a kommentárral vett fel, hogy úgy felvételiztem, ahogy mások diplomázni szoktak. Mindezt két év énekelgetés után."

Az évek során számos formációban megfordult, többek között az Erik Sumo Band, majd a Barabás Lőrinc Eklektric énekesnője volt. De több saját jazz zenekara – a Fábián Juli Jazz Riff vagy a Sárik Péterrel közös duó – is sikeres volt itthon és külföldön. Jelenleg a Zoohackerrel közös zenekaron van a hangsúly Juli zenei életében, de más felkérések is foglalkoztatják.